[ébredezem]

-Helló bébi, hogy vagy, hogy aludtál?

-Köszi, minden oké. 

-Már meg is reggeliztél?

-Igen, és most lazán olvasgatom a HVG-t.

-Szuper, nagyon örülök, hogy laza vagy....

-Ööö...valami rosszat tettem?

-Kicsit neheztelek, mert tegnap megnézetted velem azt a scifit.

-Dehát miért?

-Mert poszttraumás stresszt kaptam tőle...

-De miért?

-Hát olyan végtelenül szomorú volt...és nem láttam semmi értelmét...és folyton ilyeneket nézetsz velem...

-Baba...

-Grr...

-Te ezt vállaltad.

-Mi? Mármint úgy érted, hogy amikor összeálltam veled?

-Bizony.

-Hát nemtom, szerintem nincs benne a párkapcsolati szerződésünkben...

-Jó, rendben, akkor hetente maximum egyet nézünk, jó?

-Micsoda???? HETENTE EGYET? Hát én el fogok patkolni.

-Ó bébi, akkor majd kárpótlásként nézünk romantikus filmeket is.

-Mi??? Hogyhogy kárpótlásként? Hát pontosan tudod, hogy azokat a scifiknél is jobban gyűlölöm...

-Nade nem nézhetünk folyamatosan skandináv melodrámákat, amikben mindenki alkoholista, és az a fő konfliktusforrás, hogy a fjordelágazás egyik felén egy teljesen más dialektust beszélnek, mint a másik felén a jöttenfrötteniek...Hát érted, az már gyakorlatilag egy másik nyelv!!!

-Ehhe. Hát én nem látom be, miért ne nézhetnénk gyakrabban ilyeneket.

-De cica, ezeknek semmi közük a való élethez, ellenben a scifi a nem is olyan távoli jövőre készít fel!

-Husikám, én sok mindentől szorongok, de speciel az, hogy akaratomon kívül bennragadok egy űrhajóban, és kilőnek az űrbe, az eddig nem volt a palettán. Eddig.

-Sajnálom, bébi.

-Amúgy is izgulok, mert hétfőn angolul kell elmagyaráznom ilyen szakmai dolgokat azoknak a doktoranduszoknak...

-Okés, akkor gyakoroljunk! Hey honey! 

-Mi??? Semmi honey, ez egy szakmai megbeszélés!

-Nade én most egy szexista kanadai vagyok, aki nem fogad el egy nőtől kioktatást...és aki úgy véli, itt Kanadában már genderista pokol lett úrrá...

-Édeske, maradjunk a témánál...

-Jó de te mindig elkalandozol. Az űrben majd próbálj jobban koncentrálni, kérlek, ott nem babra megy a játék!

[ő tereget, közben telefonon, fülhallgatóval hallgat valamit, én youtube videóra jógázom, kiabálunk egymásnak a szoba és a fürdő között]

-Mit hallgatsz, bébi?

-Bolgár urat.

-Na persze, mi mást is hallgathatnál...

-Őt már nagyon régóta hallgatom...régebb óta, minthogy téged megismertelek.

-Ööö és ezzel mit akarsz mondani?

-Hát, izé. Hogy a KlubRádió fontos?

-Ehhe.

-Cica, te már befejezted a jógát?

-Igen, éppen most.

-De még mindig hallom a jógaoktató hangját.

-Ja igen, de ez már egy új videó. Mert szeretném még nézni...

-Nem lehetne, hogy inkább engem nézegess?

-Jajj ne hülyülj már, nem a jógaoktató srácot, hanem hogy ez egy új videó kezdőknek, és akkor lehet,hogy felváltva csinálnám...

-De ne csináld felváltva! Csak velem csináld,vele ne!

-Hehhe, most tuti nem a jógára gondolsz.

-Dehogy gondolok a jógára.

-Mert nem vagy hozzá elég laza?

-Na ez már tényleg sok, hányszor rúgsz még ma belém?

-Bolgár úr nem tenne ilyet, fogadok.

-Hát nem, ő egy decens, balos úriember, ezért hallgatom már ősidők óta!

-És megveszed az erotikus regényét?

-NAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!

-Ami van neki?

-Neee....

-Sőt, már folytatása is megjelent?

-Kérlek, ne.

-Én egyszer beleolvastam...

-Neeee.

-Könyvesboltban...

-Kérlek, hagyd abba.

-És gusztustalan volt.

-...........

-Csak ennyit akartam közölni. Nem akartam ledönteni a bálványodat, semmi ilyesmi, csak tényeket ismertettem. 

-Annyira gonosz vagy! Biztos belédbújt a jógadémon!

[ismeretterjesztő műsort nézünk, éppen a zsugorított fejekről van szó]

"És most, a történelem folyamán először, Tobias visszaalakít egy zsugorított fejet, és így megtudhatjuk, hogy nézett ki eredetileg a szerencsétlenül járt személy..."

-Szivi.

-Igen? 

-Figyu...szerinted valójában visszaállítja a zsugorított fejet eredeti méretére, vagy csak valami szoftverrel egy modellt alkot róla?

-Jajj ne.

-Hm?

-Ne kezdd megint.

-MIT???

-Hogy hülyének tetteted magad.

-De nem, én esküszöm,nem tettettem!

-Cica...

-De tényleg, hát azt mondták, hogy visszaalakítja...

-Persze, és utána felkéri keringőzni...

-Naaa, ne legyél már undok.

-Cica, tudom, hogy csak szórakozol velem.

-DEHOGYIS!!!

-Perszepersze.

-De komolyan nem. Szerintem egy reális forgatókönyv lehetne az is, hogy beáztatja valami trutyiba, és akkor visszanyeri a nedvességtartalmát, és majdnem olyan lesz, mint újkorában!

-Igen, és majd utána megisznak egy kávét és sakkoznak.

-Naaaa, ne legyél már bunkó!

-Cica, ezt én már nem veszem be. Kellett pár év, mire megtanultam, hogy mikor játszod a hülyét, de többet már nem versz át! Hehe!

-De esküszöm hogy most nem!

-És nem elég, hogy utána kiröhögsz, de még el is meséled a tesóidnak, és akkor együtt is kiröhögtök, és néha még meg is írod. De ennek vége!

-De szivi, tudod hogy én képzett restaurátor asszisztens vagyok, és tényleg vannak ilyen technológiák, hogy speciális folyadékkal kezelnek valamit, és akkor változik a színe, az állaga, vagy a MÉRETE.

-Ehhe, ez valami új. A szakértelmedre eddig még nem hivatkoztál, csak állítottad, hogy nem érted, melyik a Hajógyári és melyik a Margit sziget. Meg hogy a 15-ös busz kimegy Csepelig. De többet nem versz át azzal a kis ártatlan pofikáddal és az üres tekinteteddel!

-NAAAA!

-Jó, persze, tudom,most jön ez, a műsértődés, hogy ezzel adj nyomatékot a kis színjátékodnak!

-Naaaaa!

-Cica, hagyjuk ezt. Én tudom, hogy tudod, hogy tudom.

-De...tudod mit, ha akarod, megesküszöm bármire, hogy nem tettettem hülyének magam! 

-A nutellára, amire én szoktam esküdni?

-JÓ! Esküszöm a nutellára.

-Wehhehhehhe, most aztán tényleg lebuktál! TE NEM IS ESZEL NUTELLÁT, pedig már kezdtem hinni neked, te kis boszorkány!!! 

-Már megint azon vitázunk anyuval, hogy szombaton szokta -e főzni a sonkát....
-Nem mindegy, hogy melyik nap?
-De szombaton már nem leszünk itthon.
-Ja tényleg...Akkor legfeljebb nem eszel sonkát.
-De...de ő feltámadt értem!!!
-KICSODA???
-Jézus. Vagy a nyuszi. Egyáltalán, malacból van az, vagy marhából?
-Malacból.
-De legalább kóser????

-Hogy az a kibaszott kurva anyja ennek a geci szekrényajtónak...hogy miért nincs ez soha elhúzva!

-Úúú, az én kis tűzrőlpattant ferencvárosi galambom! Mi a probléma?

-Az, hogy az én kibebaszottul rendetlen óbudai pasim már megint nem húzta el azt a keresztbekúrt szekrényajtót, és már megint beleütközött az én ajtóm!

-Gyere ide, virágos tubicám! 

-Grrr.

-Na gyere ide gyönyörűségem!

-Wáááááá ne cukiskodj már, mert felrobbanok!

-Dehát nem tagadhatom meg önmagam!

-Én se, hogy rohadna meg minden férfi, aki egy nő életét keseríti a rendetlenségével,mintha ólban nevelkednétek basszátokmeg!

-De nekem anyu direkt megtanította ezeket! Még mondta is, hogy azért kell az ilyesmit megtanulni, hogy nehogy majd a leendő feleségem őt szidja utólag, hogy rendetlen férfit nevelt!

-Na még szerencse, hogy a fizika jobban megragadt az agyadban...És én nem is a kedves édesanyádat szidom, hanem téged. Dehát kellett nekem egy férfit hazahozni...

-....

-Megmondta szegény nagymamám is, hogy amilyen virágot szakítasz, olyat szagolsz...

-Nagymamád nagyon költői asszony volt! Ő is olyan választékosan káromkodott, mint te?

-Na most meg ne hízelegj már!

-De mikor olyan jó hallgatni!

-Szivi, ne idegesíts.

-Dehát tudom, hogy rád lehet számítani, múltkor is a Picsa koncerten megmentetted az életemet, mert tudsz a punkokkal kommunikálni...beszéled a nyelvüket...

-TE MOST LEPROLIZTÁL?

-Baba, én imádlak!

-Ehh. Na mindegy, majd megbeszélem a pszichológusommal. 

-Mármint mit??? 

-Hogy milyen megterhelő egy férfival együtt élni.

-Ó.

-Egyszer már mondtam neki. 

-És mit reagált?

-Láttam a könnyeket a szemében, és közben próbált nem röhögni. 

[arra ébredek, hogy a tükör előtt áll, és elégedett arccal a testét nézegeti]

-Hm, mióta pandémia van, egy csomót fogytam.

-Igen, már alig van pocakod.

-Ehhe. Hamarosan nem csak az agyam lesz kockás!

[összevesztünk azon, hogy nekiállt egy karvastagságú tormát megpucolni és lereszelni a legnagyobb konyhai káosz közepette, ezzel felborítva A RENDSZERT; én kimentem hajat mosni, hogy kicsit elkülönüljünk; végeztem, visszajöttem, még mindig a tormát reszeli, az arca vörös, ömlik a könny a szeméből]

-Cica, de jó, hogy jössz, keress már légyszi egy tormalé-receptet, én reszelek. És nem is látnám a monitort.

-Oké.

-Mert tormát reszelek!

-Értem.

-És annyira csíp!

-Oké.

-És kifolyik a szemem!

-Ó de sajnállak.

-....

-A szívem majd megszakad!

-Hát ez nem hangzott túl őszintén...

-Pedig az volt, annyira sajnállak, ez borzalmas élmény lehet, hogy a minimális rendszert elbasztad a konyhában, plusz nem tudtunk lemenni sétálni, nehogy megbarnuljon az a kurva torma, ha már megpucoltad, és most még csíp is! Hát ez valami rettenet!

-Jóvanmár...

-Figyu, váltsunk témát. De annyiszor megbeszéltük,hogy ne kezdj partizánakciókba! Hanem egyeztessünk!

-Nem témát akartunk váltani, cica?

-Khm. Macskabagoly mama nagyon fáradt, mert már három fióka kikelt, és folyton etetni kell őket.

-Ó. És apukamacskabagoly hozza nekik az egérkéket?

-Igen, de biztos vagyok benne, hogy a macskabagolymamával előre egyeztetett időpontban, mennyiségben és változatosságban. Hogy ne boruljon fel a rendszer az odúban.

-Nahát, micsoda értelmes állatok! Szinte mintha egy embereknek szóló tanmese lenne az életük!

-Szivi.

-Igen.

-Szeretném ismertetni veled a tervemet. 

-Hallgatlak.

-De első hallásra talán egy picit kontraproduktívnak tűnik majd...

-Na jó, halljuk. Mire vonatkozik a terv?

-Hát tudod, hogy fogynom kéne...

-Ehh, te így vagy gyönyörű, ahogy vagy!

-Jó, hagyjuk ezt most. Szóval fogynom kell...

-Mindannyian hordozzuk ezt a keresztet...

-Szóval,a tervem a következő: gyorsan megeszek minden édességet, ami itthon van, és utána...

-Sírsz?

[állunk neki melegíteni a rendelt kaját, ő elkezdi kibontani a dobozból]

-Bébi, vigyázz, azt még nem fertőtlenítettük.

-Jó, nyugi, semmi gond, majd én megcsinálom.

[miközben nyitja, az egyik doboz fedelének egy darabkáját beleejti a már fedetlen kajába, én felsikítok]

-Semmi pánik, kiszedem!

[3-4 ujjával kotorászik a kajában, én folyamatosan sikítok]

-Jó, nyugika, úgyis megmelegítjük. 

-De...

-Jó, bocs bébi, nem figyeltem.

-Igen. Ezért vagy te boldog és kiegyensúlyozott, én meg egy idegroncs. Mert én két hétre előre tudom, hogy mire kell figyelni, te meg csak utólag.

[elindul kifelé, hogy a rendelt kaja felét lemossa a kezéről, közben énekelget]

-Szegény Hókuszpóóóóóók, mindig melléfooooooooog!

-Fúj de utáltam azt a mesét...

-...

-Olyan ostoba, és csúnya volt a grafikája, és a törpök mind idióták. És az a kék...hányingerkeltő.

-Ehhe, én egyszer tényleg hánytam hupikéket. Amikor epegörcsöm volt, és vittek be a kórházba, és előtte pont ilyen törpike gumicukrot ettem!

-Hát ez látványos lehetett...

-És téged az nem idegesített, hogy mindenki Törpillának nyalizott, mert mindenki őt akarta megdugni?

[sikítás]

[főzős műsort nézünk]

-Szivi, te ennél békát?

-Hát...annak mely részét szokták megenni?

-A combját.

-Á. Hát én, ha tehetném, a csirke combját sem enném meg. A kocka alakú hús híve vagyok.

-................

-De...

-Igen?

-De most szerinted én puhány vagyok, mert nem eszem cupákokat?

-Mi???

-Hát hogy most a szemedben én már nem vagyok igazi férfi, mert nem eszem cupákot?

-Mi???

-Hát hogy nem gondolod -e, hogy az nem férfias, aki nem eszik békát.

-Öööö, nem. Szerintem attól férfi egy férfi, ha úgy bánik a nőjével, mint egy királynővel.

-Ó. Hát ez nálunk megvan.

-Khmm.

-Tessék?

-Ma például orrbavertél, és megnézettél velem egy filmet, amiben fenékborotválásról volt szó.

-Nade az az egyik kedvenc sorozatomban van, az orrbaverés meg csak véletlen volt.

-Mint anno az,hogy rámejtetted a kapát?

-Igen.

-Meg amikor áthúztad a lábamon a franciaágyat?

-Igen. De figyu...

-Igen? 

-Akkor most pluszpont járna, ha békát ennék?

-Ööö, nem.

-De akkor miért kérdezted meg? Mármint hogy ennék -e? Ha nem is elvárás, és nem is jár érte pluszpont?

-Mert érdekelt, ennél -e.

-Már miért ennék???