[állunk neki melegíteni a rendelt kaját, ő elkezdi kibontani a dobozból]

-Bébi, vigyázz, azt még nem fertőtlenítettük.

-Jó, nyugi, semmi gond, majd én megcsinálom.

[miközben nyitja, az egyik doboz fedelének egy darabkáját beleejti a már fedetlen kajába, én felsikítok]

-Semmi pánik, kiszedem!

[3-4 ujjával kotorászik a kajában, én folyamatosan sikítok]

-Jó, nyugika, úgyis megmelegítjük. 

-De...

-Jó, bocs bébi, nem figyeltem.

-Igen. Ezért vagy te boldog és kiegyensúlyozott, én meg egy idegroncs. Mert én két hétre előre tudom, hogy mire kell figyelni, te meg csak utólag.

[elindul kifelé, hogy a rendelt kaja felét lemossa a kezéről, közben énekelget]

-Szegény Hókuszpóóóóóók, mindig melléfooooooooog!

-Fúj de utáltam azt a mesét...

-...

-Olyan ostoba, és csúnya volt a grafikája, és a törpök mind idióták. És az a kék...hányingerkeltő.

-Ehhe, én egyszer tényleg hánytam hupikéket. Amikor epegörcsöm volt, és vittek be a kórházba, és előtte pont ilyen törpike gumicukrot ettem!

-Hát ez látványos lehetett...

-És téged az nem idegesített, hogy mindenki Törpillának nyalizott, mert mindenki őt akarta megdugni?

[sikítás]