-Hogy az a kibaszott kurva anyja ennek a geci szekrényajtónak...hogy miért nincs ez soha elhúzva!
-Úúú, az én kis tűzrőlpattant ferencvárosi galambom! Mi a probléma?
-Az, hogy az én kibebaszottul rendetlen óbudai pasim már megint nem húzta el azt a keresztbekúrt szekrényajtót, és már megint beleütközött az én ajtóm!
-Gyere ide, virágos tubicám!
-Grrr.
-Na gyere ide gyönyörűségem!
-Wáááááá ne cukiskodj már, mert felrobbanok!
-Dehát nem tagadhatom meg önmagam!
-Én se, hogy rohadna meg minden férfi, aki egy nő életét keseríti a rendetlenségével,mintha ólban nevelkednétek basszátokmeg!
-De nekem anyu direkt megtanította ezeket! Még mondta is, hogy azért kell az ilyesmit megtanulni, hogy nehogy majd a leendő feleségem őt szidja utólag, hogy rendetlen férfit nevelt!
-Na még szerencse, hogy a fizika jobban megragadt az agyadban...És én nem is a kedves édesanyádat szidom, hanem téged. Dehát kellett nekem egy férfit hazahozni...
-....
-Megmondta szegény nagymamám is, hogy amilyen virágot szakítasz, olyat szagolsz...
-Nagymamád nagyon költői asszony volt! Ő is olyan választékosan káromkodott, mint te?
-Na most meg ne hízelegj már!
-De mikor olyan jó hallgatni!
-Szivi, ne idegesíts.
-Dehát tudom, hogy rád lehet számítani, múltkor is a Picsa koncerten megmentetted az életemet, mert tudsz a punkokkal kommunikálni...beszéled a nyelvüket...
-TE MOST LEPROLIZTÁL?
-Baba, én imádlak!
-Ehh. Na mindegy, majd megbeszélem a pszichológusommal.
-Mármint mit???
-Hogy milyen megterhelő egy férfival együtt élni.
-Ó.
-Egyszer már mondtam neki.
-És mit reagált?
-Láttam a könnyeket a szemében, és közben próbált nem röhögni.
