[munkanap vége, lazulgatunk]

-Babám.

-Igen?

-Tedd már meg, hogy behúzod a függönyt.

-Nem.

-Naaa, légyszi! Tudom, hogy imádod mutogatni a csodás testedet, de engem kevésbé villanyoz fel a gondolat, hogy a fél szomszédság látja, hogy vacsizok..

-Muszáj?

-Nem kötelezhetlek, de egész este hisztériázni fogok, ha nem húzod be.

[odamegy az ablakhoz, kicsit kihajol, elkezd szónokolni]

-Hozzátok szólok most, ti gyönyörű újlipótvárosi emberek! Ti drága, ellenzéki népek, sajnos most nem élvezhetitek tovább az eddig elétek táruló látványt...Én is szeretném, tudjátok jól, de nőm óhaja, hogy a függönyt behúzzam; az ő óhajával pedig nem merek dacolni! Üdv néktek, barátaim, ez most nekem is fáj!

[bahúzza a függönyt]

-Édeske, ha vége a nagyjelenetednek, csináljuk meg a koronavírus tesztet.

-Nem.

-De cica, köhögsz és tüsszögsz...

-Nem.

-De.

-De nem.

-Jó, hozom a tesztet, csak egy kis fülpiszka-szerűséget kell feldugni az orrodba, és....

-NEKEM NEM DUGHATSZ FEL SEHOVÁ SEMMIT!

-Édeske, nem kötelezhetlek...

-Hát nem is! Az én testem, az én döntésem. És nagyon furcsának találom, hogy egy feministának ezt magyaráznom kell...

-Cica, nem akarod tudni, hogy ebolás vagy -e?

-Nem én! És úgysem vagyok, múltkor is rajtam kísérleteztél, és kiderítetted, hogy van ellenanyagom, úgyhogy meg se próbálj bármit is feldugni nekem!

-Egy perc, és jövök.

[kimegyek, hozom be a tesztet]

-Naaaaaaaaaaa, most tényleg idepukiztál???

-Hát, nem maradt más lehetőségem..szaggal védekezem.