[vonaton, vasárnap este, hazafelé Balcsiról; ülünk, olvasunk, kornyadozunk]

-Édeske!

-Hm?

-Most hallottam, hogy az a lány, aki már harmadszorra keres új ülést magának, mert mindig jön az adott hely jogos tulajdonosa, egy olyan kocsiba vett helyjegyet, ami nincs is a vonaton!

-Mi? Hogyhogy??? Infókat még!!!

-Hát, már több irányból is hallottam, hogy a teljes nyolcas kocsi úgy, ahogy van, hiányzik; pedig minden helyjegyet eladtak rá! És most az az uszkve 80-120 ember, aki azt hitte, csak leteszi a seggét a kényelmes IC helyére, és fel se áll Pesitg, hát ők most mind ott szoronganak a gyorsvonati rész folyosóján.

-Nemár...ilyet legutóbb 60 évvel ezelőtt játszódó, szovjet regényekben olvastam, meg Moldovánál. Várj csak...asszem volt is a Szovjetúnióban "elveszett vonatok ügyosztálya"...

-Jó, de most 2021 van, és magyarba vagyunk...

-Hát épp ez az...

-Igen...

[sóhajok]

[kicsit később, még mindig olvasunk, egyre álmosabban]

-Figyu baba...

-Hm?

-Itt írnak valami olyasmiről, hogy egy pár tagjai haboznak, hogy összeköltözzenek -e.

-Aha.

-De szerintem ez hülyeség. Mi sem haboztunk.

-Hát nem.

-Egyik nap még otthon laktam, aztán másnap már nálad! Minden pikkpakk ment, és szuper volt! 

-...............

-Öööö, itt kellett volna helyeselned, hogy [folytatja olyan vékony lányhangon, ami nekem 4 évesen se volt] "ó, igen, annyira jó volt, és én sem érzem elkapkodottnak, hanem már alig vártam"!!!

-Aha, igen, végül is ez igaz. Viszont ha már akkor tudtam volna, hogy gondolkodás nélkül, mondhatni reflexből megeszed a földre esett zizit. Meg almát. Meg rántottafalatkát, és úgy általában bármit, háááát...

-Ehhe. Szerintem ez nem lehet akadálya egy boldog párkapcsolatnak!

-Azon agyaltam, hogy beiratlak egy online ételhigéniai tanfolyamra.

-Ehhe, ilyen nincs is.

-Hát azt elhiheted, hogy én fogok találni.

-Ó.

-Igen.

-És...és mi van, ha csak urdu nyelven tartanak ilyet?

-Akkor előbb urdu nyelvtanfolyamra iratlak be.

-Ó.

[már a 17-es villamosra várunk, kisebb tömegben, félig hülyén az álmosságtól; megpillantjuk a szemközti kínai étterem furcsa logóját]

-Szivi, szerinted az ott egy angyal?

-Én nem látom,hogy lenne szárnya.

-Ó tényleg.

-Szerintem Jézus, ölelésre tárt karokkal.

-Hm, de mit keresne egy ilyen helyen Jézus?

-Vagy lehet,hogy egy szerzetes, szintén ölelésre tárt karokkal, bár....talán mégis inkább angyal...

[előttünk várakozó pasi hátrafordul]

-Nektek látomásotok van?