[összevesztünk azon, hogy nekiállt egy karvastagságú tormát megpucolni és lereszelni a legnagyobb konyhai káosz közepette, ezzel felborítva A RENDSZERT; én kimentem hajat mosni, hogy kicsit elkülönüljünk; végeztem, visszajöttem, még mindig a tormát reszeli, az arca vörös, ömlik a könny a szeméből]

-Cica, de jó, hogy jössz, keress már légyszi egy tormalé-receptet, én reszelek. És nem is látnám a monitort.

-Oké.

-Mert tormát reszelek!

-Értem.

-És annyira csíp!

-Oké.

-És kifolyik a szemem!

-Ó de sajnállak.

-....

-A szívem majd megszakad!

-Hát ez nem hangzott túl őszintén...

-Pedig az volt, annyira sajnállak, ez borzalmas élmény lehet, hogy a minimális rendszert elbasztad a konyhában, plusz nem tudtunk lemenni sétálni, nehogy megbarnuljon az a kurva torma, ha már megpucoltad, és most még csíp is! Hát ez valami rettenet!

-Jóvanmár...

-Figyu, váltsunk témát. De annyiszor megbeszéltük,hogy ne kezdj partizánakciókba! Hanem egyeztessünk!

-Nem témát akartunk váltani, cica?

-Khm. Macskabagoly mama nagyon fáradt, mert már három fióka kikelt, és folyton etetni kell őket.

-Ó. És apukamacskabagoly hozza nekik az egérkéket?

-Igen, de biztos vagyok benne, hogy a macskabagolymamával előre egyeztetett időpontban, mennyiségben és változatosságban. Hogy ne boruljon fel a rendszer az odúban.

-Nahát, micsoda értelmes állatok! Szinte mintha egy embereknek szóló tanmese lenne az életük!