-Cica! Cica!!!!

-Igen??

-Azt hiszem, csináltam valami őrültséget!!

-Megcsaltál???

-Mi?

-FÉLRELÉPTÉL?

-Jajj dehogyis...kocka mértékkel mérve őrültség.

-Hallgatlak.

-Hát más sorrendben olvastam a Galaktikában a cikkeket, mint ahogyan szoktam!

-Nade...mi ütött beléd??

-Hát ez az!!! Mert mindig úgy szoktam, hogy elkezdem az elejéről, és először végigolvasom a tudományos cikkeket, aztán amikor ez megvolt, visszamegyek az elejére, és végigolvasom a novellákat. De most...a végére értem a tudományos résznek, és akkor ott a végén megláttam egy rövidke novellát...és hát elolvastam.

-Az utolsót???

-Igen.

-És...a tudatában voltál, hogy ezzel szembemész a megszokott olvasási rendeddel?

-Hát ez a legrosszabb, hogy teljes mértékben tudatában voltam!

-Hát ez tényleg fura, és most hogy érzed magad?

-Összezavarodva.

-Megértem...és ugyanakkor nem értem...ez olyan, mintha nem úgy ennéd a répát, ahogy szoktad, hogy lerágod a külső rétegét, és csak azt a vékony közepét hagyod meg, és akkor azt elrágcsálod...

-Igen.

-Vagy ha az almát úgy ennéd, mint bárki más, és nem úgy, ahogy szereted, hogy egy kis diszkoszt képzel belőle.

-Hát képzeld, néha elfelejtem, hogy hogy kell enni...és csak úgy lerágom a csutkáig. Szerinted valami baj van velem?