[Balcsin vagyunk, épp battyogunk hazafelé a partról]
-Hát ilyen még nem nagyon volt, hogy folyamatosan fájt volna a bokám...
-Bébi, nekem mindenem fáj. Nade ha hazaértünk, jógázunk.
-Nyehh.
-Hm?
-Hát, nem lehetne, hogy valami különösen kellemetlen külsejű jógatanárnő óráját csináljuk a youtubeon inkább ahelyett, amit múltkor elkezdtünk?
-Hogyhogy? Nem szimpi a kis hipszter jógatanár fiú?
-Hát nem is az,hogy nem szimpi, hanem hogy be tud hajolni a fejével a lábai közé, és vissza tud nézni a saját tarkójára...
-Ehhe. Szóval az zavar, hogy hajlékonyabb nálad? Dehát ő nyilván vagy tíz éve jógázik...
-Nem,nem ez zavar. Hanem hogy ő hajlékony, én meg nem.
-Hehe.
-És ugye mondtad, hogy azért választottad őt, mert frusztrálnak a tökéletes testű jógaoktató csajok, ezért gondoltam, hogy keressünk egy előnytelen külsejűt.
-Te meg én olyan jól egymásra találtunk! Olyan hasonlóak a mentális deficitjeink és az önértékelési problémáink!!!
-Hihi...most eszembe jutott valami.
-Hm?
-Hát volt egy gimnáziumi osztálytársam, aki olyan elképesztően merev volt...Egy ilyen programozózseni volt már akkor is, de ha tornaórán leültünk a földre, és előre kellett hajolni a nyújtott lábainkra, akkor ő szinte megállt a derékszögnél.
-Jesszus.
-Na és a tornatanár nem hitte el, hogy nem megy neki jobban, és odament mögé, és nyomta, ő meg csak nyögött, de nem hajlott egy kicsit sem jobban. Mondjuk a végén már a tornatanár is nyögött...
-Hm.
-Hát én nem tudom, van -e szomorúbb sors annál, mintha valaki egy elitgimnáziumban tornatanár...
-Miért?
-Hát most gondolj bele, ott azért mindenki tudta nagyjából,hogy nem kislabdahajításból fog megélni...
-Ehhhe.
-Meg egyáltalán...ott ül a tanáriban, csupa értelmes, humánus lény között, magányosan...és közben olyanokon filózik, hogy mondjuk mi legyen annak a büntetése, aki még dobbantóval sem képes a szekrényt átugrani.
-Szivi, ez úgy hangzik, mintha minden tornatanárt szadistának tartanál.
-Hát mi másért menne valaki tornatanárnak???
-Hm...mondjuk én dagi gyerek voltam, gondolhatod...Szóval én nem cáfolom meg az elméletedet, az biztos...Például a kötélre egy centit nem tudtam felmászni soha, és kábé úgy nézett rám a tanár, mintha csecsemőket gyilkoltam volna...
-Szegénykém!!! Nekem is van kötélmászós sztorim...Általánosban a tornatanár utált engem, mert mindenből ötös meg kitűnő voltam, és meg akart leckéztetni, és mikor vettük a kötélmászást, akkor direkt engem küldött fel először. Illetve volt egy gyerek, aki ha lett volna olyan, ő lett volna a focicsapat kapitánya, szóval tornából nagyon jó volt, amúgy meg hát nem túl okos. Na és ő megmutatta, hogy hogy kell átkulcsolni lábbal, felment, lejött, aztán a tanár mondta,hogy én jövök. De persze nem tudta, hogy engem hetente háromszor vittek úszni, és nagyon erős voltam, mert közben nagyon vékony is, és nem látszott rajtam.
-Aaaa, és mi volt a kötéllel?
-Hát, mondta, hogy akkor most próbáljam meg én, én meg pillanatok alatt felmásztam csak kézzel, mint egy kis majom.
-Wooooooow!!!
-Igen...csak bámult. De aztán persze ugyanúgy szivatott tovább.
-Jajjj....engem világ életemben mindegyik szivatott. Karcsi bácsi például azt mondta, amikor hetedikes voltam, hogy engem már az isten se fog lefogyasztani...Egészen ijesztő intenzitással gyűlölt. Amíg nem mentettem fel magam tornából, pokollá tette az életemet. Aztán meg persze a gyógytornatanárnő tette pokollá...
-Ó szivi, annyira sajnálom...
-Hát szerintem így nagyjából ez a mi generációnk közös traumája. Mondjuk...
-Igen?
-...asszem Karcsi bácsinak az tette be a kaput, amikor meglátta, hogy milyen átéléssel parodizálom, ahogy megérkezik a suliba, az egészséges életmód jegyében biciklivel és gázmaszkban; a bringát betámasztja a korláthoz, és ugyanazzal a lendülettel, ahogy leveszi a maszkot, már gyújt is rá a cigire. Ehehhe...még szinte hallom az osztálytársaim röhögését...és érzem a kezemben a mozdulatot, ahogy utánoztam...Bár a kötélmászást éreztem volna úgy...
