[hajnalban kelteget]

-Cica!

-.............

-Cica! Tudod, hogy miért puszilgatlak?

-Hát mer imádsz!

-Így van, és még miért?

-Hogy felébredjek.

-És  miért kell felébredni?

-Hogy nyitásra odaérjünk a boltba.

-És erre miért van szükség?

-Mert ilyenkor még kevés ember van.

-És miért fontos, hogy akkor menjünk vásárolni, amikor nincsenek sokan?

-Mert zombiapokalipszis van.

-És mi mit nem akarunk?

-Zombik lenni!!!

-És miért van zombiapokalipszis?

-Mert valaki Kínában megevett egy denevért. És vagy egy tobzoskát.

-És mivel kell ezt kiegészíteni?

-Hogy azért ez így nem teljesen igaz.

-Nagyon jó. De azért mi a biztonság kedvéért mit nem eszünk?

-Tobzoskát!

[elégedett fejjel elkezd kántálni, körbemasírozik a szobában, és mintha egy láthatatlan dobot ütne]

-Nem eszünk---tobozskát! Nem eszünk---tobozskát!

-Bébi, nem érünk rá szórakozni, menni kell,hogy még zombimentes legyen a bolt!!!

[túl vagyunk a vásárláson, már újra itthon]

-Nem értem, hogy felejthettem el a pin kódomat...bocsi. Sokat kellett várnod?

-Nem annyira, csak nehéz volt megállni, hogy ne simogassam a kutyust, aki szintén a bolt előtt a gazdájára várt. Meg kicsit zavart, hogy minden melós rámvigyorgott, és nem mondhatnám, hogy figyeltek a két méter megtartására.

-Pfff. És akkor hazafelé még a kólák is szétgurultak...Sajnálom. Még túl álmosak voltunk egy bevásásárláshoz.

-Igen. Ez a pillangó-hatás 21.századi megfelelője.

-Hogy érted? 

-Hát, egy tobzoska túlságosan kívánatosnak bizonyul Kínában, és hipphopp, pár hónappal később mi félhülyén megyünk bevásárolni.