[áll a szoba közepén, és olvas]
-Szivi, menni kéne.
-Oké.
....................................
-Édeske, elkésünk.
-Jójó.
-De szivi, múltkor is késve értünk oda, és mindenkin át kellett mászni az előadás közben, halál ciki volt...
-Rendben.
-Édeske, nézz rám légyszi!!!
-Igen? Valami gond van???
-Mármint azon kívül,hogy épp idegösszeroppanást kapok???? Tudom, hogy nagyon érdekes a könyved, de tudlak mivel motiválni. Emlékszel, hogy a múlt heti előadáson is te vitted el a show-t? Annyit szóltál és kérdeztél közbe, hogy a végén nem az előadónak, hanem NEKED köszönték meg a résztvevők?
-Jó, igen, de épp most tartok a legizgalmasabb résznél! Most fog kiderülni, hogy az ifjú holland matematikus megfejti -e a prímszámok zenéjét!
-Óóóóóó, de gyönyörű!!!
-UGYE!!!
-Igen, de induljunk el,kérlek.
-Okés!
[felöltözünk, én már a folyosón, kabát-sapka-sálban várok]
-Ó, vissza kell mennem!
-MIÉRT???
-Mert fel akarom venni a szürke pólót.
-DEHÁT EGY SZÜRKE PÓLÓ VAN RAJTAD!!!
-Jó, de most az kell, amin az van, hogy "Higgs Boson - Bigger than Jesus".
-Az kell?
-Igen. És egy szavad sem lehet, mert te tervezted meg és csináltattad nekem tavaly karácsonyra!
[és tényleg]
Utólagos kiegészítés: ragaszkodott hozzá, hogy írjam meg: valójában tudta, hogy az ifjú holland matematikus NEM fogja megtalálni a megoldást, hiszen a Riemann-sejtés máig bizonyítatlan.
