-Szivi, szeretnék veled beszélni.
-Úristen...oké, hallgatlak.
-Szóval tudod, hogy én nem akarom korlátozni a szórakozásaidat...
-Ööö...tudom.
-...de szeretnélek megkérni, hogy ezentúl ne nézz olyan borzalmas dolgokat esténként. Mert én kicsit hamarabb elalszom, de amit te olyankor nézel, azok beszivárognak az agyamba, és ez nem jó.
-Nem értem...milyen borzalmakat? Én nem nézek ilyesmit.
-Hát...először voltak ugye azok, amiket te "dagis műsornak" nevezel, amiben 300 kilós emberek vannak, és a begombásodott, kisebesedett bőrük premierplánban, 50 centis méretben, közelről....
-Jó, de ezeket már nem nagyon nézem...
-Aztán múltkor arra ébredtem, hogy megint kígyós filmet nézel...és tudom, hogy szereted a kígyókat, de egy épp lenyelt egy békát, de már csak a lába lógott ki szegénynek a kígyó szájából, és ott rángatózott, és ez szörnyű volt....
-Oké. Kígyós műsor elalvás előtt off. Még valami?
-Hát a legrosszabbak mostanában az állatorvososak.
-De hogyhogy??? Te is imádod az állatokat!!!
-Cica...szinte minden műsorban kiherélnek valamilyen szerencsétlen jószágot. Kutyákat. Disznót. Borjúkat. Tengerimalacot!!!
-Óóóó...
-És igen változatos módokon...elszorítják egy gumival, és akkor két hét alatt leszárad, és LEESIK. Vagy egy speciális eszközzel ÖSSZEZÚZZÁK a cuccot...de egy sima, hagyományos kasztrálásra sem annyira jó elaludni. És már kezdek egészen furákat álmodni...
