[előtte]

-Bébi, ébredj! Le akartunk menni vásárolni!

-Grrr.

-Oké, hagyjuk, úgyis esik.

-MIIIII???? ESIK?

-Igen?

-Akkor menjünk, most biztos nem jönnek le a parasztok.

-Ó szivi, te vagy a kedvenc szociális szakemberem!

[utána, már a lépcsőházban, vesszük le a maszkot,bőszen magyaráz]

-Na és már tuti, hogy Alice Roberts ateista, mert mondta, hogy a vallását és a húsevést is elvesztette. És az anyukája pedig...

-ÁÁÁÁ szivi! Megfogtad az orrodat!

-Öööö igen, de ne aggódj, nem lesz semmi baj, mert inkább a szemen keresztül tudnak behatolni, és...

-Na jó,szaladjunk fel, és fertőtlenítünk.

[a lakásban,mikor nem figyel, hirtelen bekenem az orrát kézfertőtlenítő zselével]

-Váááááá, most ezt miért csináltad? Most akartam megmosni.

-De mindenfélékkel tökörésztél. Gyorsan kellett cselekednem.

-................

-Jó, ne durcáskodj már.

-De....de....én egy matriarchális elnyomatásban élek! SŐT! Egy higeno-matriarchálisban!

-............

-És én írni fogok Margaret Atwoodnak, hogy írja meg az ÉN NÉPEM történetét is.

-Szivi... Ha az én népem nem kényszerítené időről-időre a te népedre legalább minimálisan a higiéniát, akkor a te néped már évezredekkel ezelőtt kihalt volna valami ebolától. Az én népem meg szűznemzéssel szaporodna.

-Aha. Azért ez mégsincs így rendben, hogy nem is figyelmeztettél, meg semmi. 

-Áááááá, értem. Úgy érzed, olyasmi történt a testeddel, amit nem akartál, és nem adtál hozzá előzetes beleegyezést?

-Pontosan!

-Ó, édeske....üdv az én népem világában.

-És akkor most nézzük az anarchistákról szóló dokut, aminek tegnap nem értünk a végére?

-Majd igen, csak ne hajnalban. Még bele kell rázódnom a világ valóságába.

-Értelek. Kérsz a rántottámból? Nagyon fincsi lett.

-Nem, köszi.

-A lejárt sonka, vagy a lejárt tojás miatt?