[reggel, én még ébredezem, ő már majdnem indulóban]

-Cica....cica, fent vagy már? Mondhatom?

-Hmmmmmmmmm.

-Oké, hát azon gondolkodtam, hogy ez az egész dolog amiről szó volt az előadáson is, hogy az emberiség most olyan nagyon boldogtalan, szerintem ez elég fals. Mert amikor még menekülni kellett a szavannán az oroszlán elől, akkor nem értünk rá azon agyalni, hogy boldogok vagyunk -e.

-[félig még alszom]De nem...a lényeg pont az, hogy ahogy lebomlanak a hagyományos, kényszerítő társadalmi keretek, úgy az ember egyre szabadabb, és a szabadsággal nem tud mit kezdeni; magának kell a saját élete kereteit megteremtenie, és ez a hatalmas felelősség, hogy értelmes életet éljünk, agyonnyom minket.

-Hát nem tudom...én ezt sose gondoltam.

-Jó, de te nyolcévesen már a lemeztektonikáról adtál elő a játszótéren. Neked megvolt a szinte előre kijelölt utad.

-Hm, hát ez igaz, engem mindig is lekötött a világegyetem tanulmányozása. És a nőké.

-Így, többes számban????

-Mi?

-NŐKÉ? Mesélj még kérlek, mire számítsak, hányan leszünk még?

-Jajj cica, ne majomkodj, tudod, hogy engem csak te érdekelsz.

-Tudom, persze, de hogy akkor mégis hány garnitúra új evőeszköz kell a feleségtársaimnak, meg ilyenek.

-Jajjmár...Csak érted,amikor a világ dolgairól gondolkodom,szépen nyugodtan...és akkor jönnek a hormonok...

-Úgy érted, a tesztoszteronleves, amiben az agyad úszik? Ami miatt kénytelen vagy 12 másodpercenként a szexre gondolni, és a köztes időben visszaszámolni?

-Ja nem, én most a te hormonjaidra gondoltam. Szóval érted, csak úgy elvagyok, nyugodtan, olvasok, vagy valami, és akkor jönnek a hormonok. Mint mondjuk tegnap, amikor ment a belső pingpong az agyamban, mert tudom, hogy megígértem, hogy mindig őszinte leszek veled (egyetlen kivétel,ha azt kérdezed, nagy -e a feneked), de közben meg gondoltam hogy nem fogsz örülni,ha megmondom, hogy a másik blúz szerintem jobban áll. És hát így is lett, totál kiborultál és rondán néztél, és én akkor rájöttem, hogy most éppen rossz választás volt az őszinteség,és a differenciálegyenletek elkezdtek numerikusan instabillá válni, és az entrópia....

-Édes...várj. Te most tudósnyelven arra utalsz, hogy néha nem lehet rajtam kiigazodni, és hisztis vagyok?

[elfordul,mintha a szoba másik sarkában álló személynek mondana valamit]

-Az alany rájött.