[reggelikészítés]
-Óóóó, szivi, nézd!!! A tegnap vásárolt edényről máris leppattogzott a zománc!
-Óóóóó, dehát hogyan???
-Fogalmam sincs...szerencse, hogy csak a fedő fogójáról. Ha belül lenne lepattogzás, akkor már nem lenne biztonságos használni; mert a megevett mini darabkáktól vakbélgyulladást lehet kapni.
-Hát én nem tudom...nekünk gyerekkorom óta egy csomó lepattogzott lábasunk volt, és senkinek nem volt gondja a vakbelével.
-Édesem...ez egy nagyon tudománytalan érvelés volt. Néhány kósza ellenpélda nem cáfolja a jelenséget. Mondjuk az igaz, hogy nálunk is volt bőven lepattogzott lábas, és sehol egy vakbél...de már kislányként megfogadtam, hogy nekem majd csak ép zománcú lábosaim lesznek.
-Értem.
-Erre itt élek egy férfival, aki egy még csak kényelminek sem nevezhető mintavételen alapuló következtetéssel próbálja cáfolni az általam ismertetett tudományos tényt, meg egy hiányos zománcú lábasfedővel...hová jutottam...
-Igen, hát ez nagyon borzalmas lehet. De könyörgöm, vegyünk egy rendes vajat, ezt lehetetlenség elkenni, jégkockányi darabokat lehet csak róla lefeszegetni. Én nem tudom, régen ezt hogy oldották meg, egy nappal előtte kivették a vajat a hűtőből?
-Édeske, régen rendes vajat ettek az emberek, és azt nem kellett hűteni, mert olyan magas volt a zsírtartalma, hogy nem romlott meg a kamrában sem.
-Értem...azok voltak a régi szép idők...amikor még a férfiak férfiak voltak, a nők pedig nők...és a kis, szőrös lények az Alpha Centauriról kis, szőrös lények az Alpha Centauriról???
-Öhhh...
-És menő volt a kvarcóra?
-Igen...és MINDENKI folyton lepattogzott lábasokban főzött, de senkinek nem lett baja tőle...
-És a Rama margarint még lehetett a kamrában tárolni...és kenhető maradt...
-Az nem margarin volt, hanem vaj.
-Az nem ugyanaz???
-.....................................szivi, szerintem együnk. Ez így egy kicsit sok volt nekem éhgyomorra.
-Jó, oké. Csak még azt szeretném mondani, hogy amikor hozzámvágtad azt a "kényelmi mintavételre hivatkozol" dolgot, az azért kicsit rosszul esett.
