[készülődünk a hajnali bevásárláshoz, én a szobában, ő a fürdőben szöszmötöl]

-Afro is my electro! Afro is my electro!!!

[kimegyek hozzá]

-Ez a mottód bébi? Amúgy imádom az afro hajad!

-Neeeem, dehogy! Ez nekünk, Fekete Párducoknak a közös mottónk!

-Értelek.

-Egyébként...szerinted a hajam alapján már bevennének?

-Háááát, nem akarlak megbántani, de szerintem még egy kicsit nőnie kéne. Ugyanakkor a lázadó lelked az stimmel...Viszont a bőrszíned nem tűnne fel nekik, mit gondolsz?

-Nem,de ha mégis, elmagyaráznám nekik, hogy az én egyik ősanyám egy núbiai hercegnő, aki összeszűrte a levet valami ültetvényessel, ezért tűnök én fehérnek, de belül fekete vagyok!

-Édesem...

-Igen?

-Egy egytől tízes skálán mennyire lenne fura, ha azt mondanám,hogy én feketének látlak?

-Ehhe :) Én téged fehérnek látlak, ámbár lehet, hogy a hosszú lábaidat előidéző pomerániai génjeidhez neked is keveredett neked is némi színanyag, csak recesszíven!

-Nem, én egyértelműen fehércsoki vagyok. Én nem érzem az afrikai gyökereimet, és bármilyen fehér háttérbe megkülönböztethetetlenül beolvadok, ja, és a hajam szögegyenes. 

-És hennavörös. Afrikában nincs henna, az Ázsiában van.

-Igen, hát mondjuk én a József körúton szoktam venni.

-Ááá, visszatértél a ferencvárosi gyökereidhez!!!

-Bébi. Ha valóban visszatértem volna, akkor most megkéselnélek, mert már megint összekeverted a Ferenc- és a Józsefvárost...de megbocsájtok neked. Értem,hogy belőled minden erőt kivesz az elnyomó rendszer ellen harcolás. Na gyere, menjünk bevásárolni,és mindenképp hozd az afrohajad is!