[szex után]

-Bébi!

-Igen?

-Az plusz élvezetet jelentett, hogy most pénzt kapsz a szexért?

-Hogy mi???

-Hát, munkaidő van. Most a főnököd azért fizetett, hogy velem henteregj.

-Hehe, erre nem is gondoltam. Menő! Csak elméláztam...

-Min?

-Hát amikor pár napja te hangosan nyögtél az unalomtól, én meg ezen hisztérikusan röhögtem.

-De szivi...nekem az unalom olyan,mintha az idegeimet smirgliznék, vagy nem is tudom...

-Én ezt értem, de te úgy nyögtél, mint egy hasfájós kisborjú. Ennyire nem unatkozhattál...

-Bébi, én, ha unatkozom,mindig ennyire szenvedek, csak most kezdtem el megengedni magamnak, hogy ennek hangot is adjak!

-Jó, de miután már én percek óta visítva röhögtem, csak nem unatkoztál! És közben bennem is annyi érzés kavargott, mint egy hippiben! Egyfelől a személyiségem teljes kudarca, hogy mellettem a csajom ennyire unatkozik. Másfelől a rettegés, hogy miért nem könyörülsz meg rajtam, mikor pedig már fájt a röhögés. De közben meg tök boldog voltam, hogy ilyen vicces vagy!

-Cuki vagy!!! Ja, képzeld, írt a pszichológusom,hogy már hat hete nem találkoztunk, és felajánlotta,hogy beszélhetünk online.

-Hát cica...mióta karantén van, és nem kell másokkal kontaktálni, te olyan látványosan boldog vagy, hogy szerintem bizonyítottnak vehetjük a tényt, hogy veled nincs semmi gond, csak a világgal.

-Jajjj de édes vagy...pedig most mondtad, hogy majdnem halálra nevettettelek! Lehetnek bennem látens gonoszságok!

-És gondolod, hogy a pszichológus ki tudná űzni a benned élő sátánt?