-Hmmm szivi.
-Igen?
-Hát, emlékszel,hogy tegnap a parkban hogy kiakadtam?
-Bár tudnám elfelejteni...
-Mert én épp a lelki csipkéimről beszéltem, és te nem tanúsítottál értő figyelmet, hanem belekérdeztél?
-Igen. Bocsánat, majd gyakorolni fogom!
-Jó, de most azt akarom mesélni, hogy szerintem ez idézte elő a ma éjszakai álmomat.
-Ajajjj...mit álmodtál?
-Hát, elég rövid volt...Ült velem szemben a Kepes András, és én meséltem neki magamról. És én csak beszéltem és beszéltem, ő meg csak hallgatott.
-Ööö....igen, és?
-Hát és a végén hozzámentem feleségül.
-Miiiiiiiiiiiiiiiiiiii????
-Hát igen.
-Dehát neked már én vagyok a férjed!!!!
-Bébi, ezt én is tudom. Na és már álmomban is gondoltam, hogy ha te végighallgattál volna a parkban, akkor nem kellett volna hozzámennem a Kepeshez...Te űztél egy másik férfi karjaiba!!!
-Ó anyám.
-Hát igen.
-Ne haragudj, tényleg, gyakoroljuk majd!!!
-Oké.
-De ugye nem ismered személyesen?
-Nem.
-Huhhh. Vaaaagy elmehetnénk a kopi keresztény influenszer párhoz , hátha tudnak rajtunk segíteni.
-Azokra a nagyon ájtatosakra gondolsz?
-Aha.
-Akikről már egyszer írtunk, amikor még nem blogunk volt, csak a facebookon publikáltunk, és megemlítetted, hogy "az én kopaszságomat helyrehozta a tudomány, neki viszont isten egyre magasabbra tolja a hajvonalát"?
-Ehhe.
-És akkor az összes fiúismerősünk széttrollkodta, mert senki nem a filozófiai mélységek érdekeltek, hanem mindenki a kopaszságellenes szer receptjét akarta?
-Ehhehe.
-Na és te hozzájuk akarsz járni párterápiára?
-Cica...az nem párterápia. Az JEGYESCOACHING.
-Ahhhhh...nade mi nem is vagyunk jegyesek!
-Hát ez igaz, csak úgy összeálltunk,mint a lovak a mezőn...mondjuk szerintem esélyes, hogy idegösszeroppanást kapnának tőlünk.
-Miért? Mert folyton szembesítenénk őket az életfilozófiájuk szövetén tátongó lyukakkal?
-Azt is csinálhatnánk, igen. De én inkább arra gondoltam, hogy te hülyének tettethetnéd magad. Szerintem annak az ájtatos manónak az utolsó maradék hajszálai is mind kihullanának tőled...wehehhehhe.
