-Már megint azon vitázunk anyuval, hogy szombaton szokta -e főzni a sonkát....-Nem mindegy, hogy melyik nap?-De szombaton már nem leszünk itthon.-Ja tényleg...Akkor legfeljebb nem eszel sonkát.-De...de ő feltámadt értem!!!-KICSODA???-Jézus. Vagy a nyuszi. Egyáltalán, malacból van az, vagy…

-Hogy az a kibaszott kurva anyja ennek a geci szekrényajtónak...hogy miért nincs ez soha elhúzva! -Úúú, az én kis tűzrőlpattant ferencvárosi galambom! Mi a probléma? -Az, hogy az én kibebaszottul rendetlen óbudai pasim már megint nem húzta el azt a keresztbekúrt szekrényajtót, és már megint…

[arra ébredek, hogy a tükör előtt áll, és elégedett arccal a testét nézegeti] -Hm, mióta pandémia van, egy csomót fogytam. -Igen, már alig van pocakod. -Ehhe. Hamarosan nem csak az agyam lesz kockás!

[összevesztünk azon, hogy nekiállt egy karvastagságú tormát megpucolni és lereszelni a legnagyobb konyhai káosz közepette, ezzel felborítva A RENDSZERT; én kimentem hajat mosni, hogy kicsit elkülönüljünk; végeztem, visszajöttem, még mindig a tormát reszeli, az arca vörös, ömlik a könny a…