[olvasunk]

-Emlékszem, egyszer egy gimnáziumi torna órán gondolkodtam a Heisenberg féle határozatlansági elven.

-Ó...és mire jutottál?

-Hát...próbáltam elképzelni, hogy a részecskék helye és az impulzusuk bizonytalanságának szorzata magával a Planck állandóval arányos.

-Óóó....olyan jó,hogy te ilyen okos vagy!!! És nem is csodálom,hogy ha ilyesmikkel van tele a fejed, akkor néha a Geordie Shore-ral kell lazítanod...

-Édesem...a Geordie Shore az magaskultúra....ha jobban értenénk, ami ott történik, akkor sokkal közelebb lennénk az Univerzum titkainak megértéséhez!!!

-De azzal tisztában vagy, hogy egyszer majd újból megváltoztatják a szardínia csomagolását az aldiban? Hogy ahogy múltkor kiakadtál, és azt mondogattad, hogy "hát ezek istennek képzelik magukat, vagy mi", úgy majd legközelebb is meg kell azzal birkóznod, hogy a dolgok néha megváltoznak?

-Igen, tudom. A sorozatoknak is végük szokott lenni. Legalábbis eddig még mindegyiknek vége lett. Hm....kivéve a Sky at Night-ot, az már vagy 60 éve megy, és túlélte Sir Partick Moore halálát is. Aztán ha bekövetkezik a nagy reccs, és százmilliárd év múlva a galaxisok eltűnnek az eseményhorizont mögött, akkor a Tejútról még csinálhatnának adást. De ha már csak a Naprendszer marad, akkor nem sok értelme lesz. Vagy mindig szólhatna arról a műsor, hogy az elmúlt hónapban megint egyáltalán semmi nem volt az égen. De azért még az mindig a Sky at night lenne.

[házfelújítós műsort nézek]

......így végül is a fészerben talált deszkákat is beépítettük. Ezeket még a nagypapám fűrészelte fel, hogy egyszer majd kezd velük valamit...így most egy kicsit ő is itt van velünk, a házban......

-Bahhhh...

-Hm, mi a gond, szivi?

-Hát ez a hippi duma...nincs is ott velük a nagypapa.

-Jó, nyilván nincs, csak képletesen értette, szimbolikusan, mert így gyakrabban eszükbe jut...

-Mert Catal Hüyükben....az más, nade a 21. század elején, valahol Angliában...

-Úgy érted, Catal Hüyükben az emberek még közelebb voltak az őseik szelleméhez? Mert az még az őskor volt, és akkor teljesen máshogy éltek ? Spirituálisabbak voltak, így érted, hogy velük tényleg ott volt a nagypapa?

-A szobában ásták el a rokonságba tartozó hullákat.

-Hát, lehet,hogy ciki, de nem értem, mi ez a nagy Shana Tova-zás mindenhol....én először azt hittem, klingonul van. 

[reggel]

-Szivi, rájöttem valamire!

-Igen?

-Hát hogy tudod, vannak azok az új bugyik...amiken a napok nevei vannak...

-Persze, amiket úgy imádsz.

-Igen. Mert 12 éves korom óta vágytam arra, hogy legyen napos bugyim...akkor láttam egy lánynál egy táborban. És most végre lett!!!

[mosolyog]

-Na és mire jöttél rá?

-Hát hogy ha annak idején, mikor 12 voltam, a szüleim vettek volna nekem napos bugyit, akkor talán máshogy alakul a jellemfejlődésem. Mert akkor korábban megtanultam volna, hogy az örömforrások felelősséggel járnak, és befektetett munkával. Mert így rendben kell tartanom őket, és úgy hajtogatni, hogy látszódjon, melyik melyik nap, érted...Most miért nézel rám ilyen szépen?

-Mert olyan cuki kocka vagy!!!

-De miért??? Mi ebben a kockaság?

-Hát mert nyilván azon alapszik, hogy nem vehetsz fel szerdán mondjuk péntekit. Vagy csütörtökit hétfőn.

-Úúúú, hagyd abba, ezt szörnyű hallani!!!

-Jó, de érted, mit mondok? 

-Igen, hogy kocka vagyok.

-És nem bírod a bugyikáoszt.

-Hát azt nem. De nem stimmel az elméleted, mert például Judit is kocka, emlékszel, együtt csináltuk meg a tesztet...és ő vett egy csomó tökegyforma, fekete zoknit, és így nála minden zokni mindegyiknek a párja. Vagyis mindegyik bármelyiknek. Vagyis nincsenek is párok...És gondolj bele, mennyivel kisebb  a valószínűsége, hogy egy párt húzol ki 24 különbözőből, reggel, kómásan...

-Cica...szerinted te tényleg nem vagy kocka????

-Hát....de érted, miről beszélek? Hogy ha már évtizedek óta lenne napos bugyim, akkor most nem lennék egy középkorú hippi, hanem egy felelősségteljes állampolgár.

-Cica, te egy felelősségteljes állampolgár vagy. Csak kocka.

-De miért, a nem kockáknak nincs napos bugyijuk?

-De lehet, hogy van, csak nem érdekli őket a helyes felirat.

-Ők nem problémáznak a bugyikáoszon?

-Nem. Ők csak söröznek, böfögnek, és a fociról beszélgetnek. 

-

-Szivi, mi a baj?

-Semmi.

-Naaa...

-Tényleg semmi.

-Dehát látom rajtad, hogy szomorú vagy. Mi a gond?

-Nem akarok róla beszélni.

-Ó, oké, akkor majd térjünk vissza rá.

-...................

-.................................

-Hát...az van, hogy most olvastam valamit...

-Valami rosszat?

-Igen.

-Elmondod?

-Igen. Az egyik legjobb fej gimis osztálytársam rabbi lett...

-Ó.

-Pedig olyan okos volt...

-Szivi, gyere, hallgasd meg ezt! Ez a csaj elénekli a híreket!

[csaj énekel: "A szilsárkányi péniszfestőőőőőő nem lett meg, pedig tudják, ki őőőőőőő....]

-Öööö....

-Szerintem nagyon vicces, és érint is, mert Szilsárkány környékéről származik a családom!

-Ööö...de hogyhogy keresik?

-Tessék? 

-Hát hogy ha ő egy festő akkor nyilván mindenki ismeri a faluban, de egyébként sem értem...eltűnt??

-Hát el akarják kapni.

-???? MIÉRT????

-Várj, rákeresek magára a hírre....áááá....péniszeket festett a községháza épületére, és döglött patkányt tett a közösségi tulajdonban lévő traktor ülésére.

-Jaaaaaaaaaaaaaa....már értem, ez egy ellenálló, nem egy művész.

-Mi???? Hogy lenne már művész, ezt miből gondoltad?

-Hát hogy a péniszével fest...nem értettem, miért kell keresni. 

Lementünk az aldiba vásárolni.

-Úristen, mennyien vannak!!!
- Gyere, vegyünk nachost. Nem akarod megkóstolni a sajtosat?
-Ááá...az tele lehet felesleges kalóriákkal!!!
- Jéééézusom, ott van Barbi (ő az őrült alsó szomszéd, partvissal kopog fel, mert "zajongunk")
- Hol????
- Ott a nyers húsoknál.
- Oké, gyere, már befordult (suttogja nekem, és integet, mint a kommandósok a filmekben rajtaütésnél). 
Mi is befordulunk, beleütközünk a Hajósba. 
- Ott a Hajós!!!
- HOL????
- A kefíreknél. Nagy, szürke.
- Ez de baromi magas...
- Mondtam én...múltkor a Tera konyháján majdnem kettétört, mikor a hónom alatt nézte a pultot, milyen kaja van.
- Ma mennyi mindenkivel találkozunk...az egész törzs itt van? Az Exodus óta nem láttam ennyi embert...
- Te most zsidóztál?
- Ott van Barbi, pont egy vonalban velünk! Fizessünk gyorsan, ha szerzünk 3 perc fórt, akkor vadul ugrálhatunk a padlón, és nem fog tudni felkopogni!

-Mit eszel, szivi?

-Mhmmmmhmmmm.

-Nem értem.

-Schoko-bananent.

-Dehát te nem utálod azt?

-Gyűlölöm. Nem értem, miért gyártják. Műbanán és csoki egyben....nem értem. 

-De akkor miért azt eszed?

-........................

-Szivi, valami oka csak van.

-De nem tudom.

-Hát, jó. Mondjuk nem is baj, hogy nem ízlik, a többiek legalább nem akadnak ki, hogy sokat ettél belőle. Azt az egyet talán észre sem veszik.

-De nem egyet ettem. Tizenkettőt.

[hervisben]

-Gyere szivi, nézzük meg a papucsokat.

-Neee.

-De, gyere, nézd, ez milyen kényelmesnek tűnik.

-Igen, de nem állítható a bebújós része. Te érted, hogy ilyet egyáltalán minek gyártanak? Akinek nem pont szabványméretű a lábfeje, arról vagy leesik séta közben a papucs, vagy bele se tud bújni, hát ez tiszta hülyeség.

-Nézd, itt van egy, ami állítható.

-Aha.

-Naaaa, legalább nézd már meg.

-Aha, szép....

-Szivi, én tudom, hogy neked ez nehéz érzelmileg, de lassan kezdj el megbarátkozni a gondolattal, hogy a jelenlegi papucsodtól el kell búcsúznod.

-................

-Te is tudod, hogy lassan már a csavarok sem tartják össze.

-Hát...az egyik csavar alól már lekopott a gumi, és kicsit kopog, amikor kövön járok.

-Na látod...sajnálom, tudom, hogy már régóta együtt vagytok, de nem fog örökké tartani.

-Majd megkérem aput, hogy csavarozza meg újból.

-De szivi...gyere inkább, nézd meg ezt, ez nagyon jól állna neked!

-Nem érdekel.

-Édeske....

-Látszik rajta, hogy tök kényelmetlen. Kb. 10 éve vettem az eredetivel pontosan megegyezőt, de még az sem olyan kényelmes. Érted...a saját klónja!!!

-10 éve??? És mikor vetted az eredetit?

-Várj csak...olyan...hát, az biztos, hogy valamikor 2003 után.

-Uramisten....figyu, megírhatom ezt a blogra?

-Persze.

-Kitehetek képet is?

-Naná.

-De biztos vagy benne, nem fogod később szégyellni? Tudod, hogy az internet nem felejt...

-Szégyellni???? Dehogy!!! Erre én büszke vagyok!