-Mit eszel, szivi? -Mhmmmmhmmmm. -Nem értem. -Schoko-bananent. -Dehát te nem utálod azt? -Gyűlölöm. Nem értem, miért gyártják. Műbanán és csoki egyben....nem értem.  -De akkor miért azt eszed? -........................ -Szivi, valami oka csak van. -De nem tudom. -Hát, jó. Mondjuk nem is…

[hervisben] -Gyere szivi, nézzük meg a papucsokat. -Neee. -De, gyere, nézd, ez milyen kényelmesnek tűnik. -Igen, de nem állítható a bebújós része. Te érted, hogy ilyet egyáltalán minek gyártanak? Akinek nem pont szabványméretű a lábfeje, arról vagy leesik séta közben a papucs, vagy bele se tud…

-Most nézd meg ezt az embert...hogy néz már ki...nem elég, hogy náci, de ez egy megválasztott országgyűlési képviselő! -Szép ember... -Hát nem is az, hogy nem szép...de milyen Lombroso feje van... -Szivi... -Tudom, persze, emberek külsejét nem illik kritizálni. Nade hol…

Nem, nem Kohn Mari. JAPÁN!!!

Az én édesem bejön hajnalban, fém tésztaszűrővel a fején. "Imádkozzatok urunkhoz, a Repülő Spegettiszörnyhööööööz!" Nagyon röhögök. Kimegy, hallom, ahogy leveszi a tésztaszűrőt, és visszarakja. Edényzörgés, zörgés, még zörgés. Kis csend. Nem látom, de hallom, ahogy odamegy a tükörhöz, és azt…